Ki vagyok Én, és miben nyújtok segítséget?

HR szakember és mentálhigiénés segítő

Rendszer- és családállítás-vezető · női csoportvezető · jógaoktató

Kismama-, gerinc- és női jóga

Az ember mindig is a középpontban állt számomra

Okleveles HR szakemberként, mentálhigiénés segítőként, jógaoktatóként és rendszer- és családállítás-vezetőként mára egy olyan hivatásban találtam meg önmagam, amelyben mindaz, amit az elmúlt évtizedekben tanultam és megéltem, egymáshoz kapcsolódhat.

A munkám középpontjában az ember áll: a története, az érzései, a kapcsolatai, a változásai és az a belső út, amelyen önmagához közelebb kerülhet.

Nyitottsággal, bizalommal, elfogadással és teljes jelenléttel szeretnék kapcsolódni azokhoz, akik egy élethelyzetben elakadtak, változás előtt állnak, vagy egyszerűen szeretnének jobban

figyelni önmagukra.

Egy út az emberekkel

1999-ben munkaügyi szakemberként diplomáztam, és pályám kezdetétől emberekkel dolgoztam. Fiatalokkal kezdtem, később fejvadász cégnél segítettem megtalálni a megfelelő szakembereket különböző irodai pozíciókra, majd vállalati oldalon is HR területen szereztem tapasztalatot.

A HR-ben mindig az emberközpontú szemlélet állt hozzám a legközelebb. Érdekelt, mi mozgat bennünket, hogyan működünk együtt, hogyan találjuk meg a helyünket egy közösségben, és hogyan tudunk egy-egy változással megküzdeni.

Talán már ekkor elkezdődött az az út, amely később a segítő hivatás felé vezetett.

A jóga – visszatérés önmagamhoz

2007-ben találkoztam először a jógával a Padma Jógastúdióban, ahol Nalíni női jógaóráira kezdtem járni.

A jóga hamar többet jelentett számomra egyszerű mozgásnál. Megtanított lassítani, figyelni, kapcsolódni a testemhez és ahhoz, ami bennem történik. Egyre erősebben éreztem, hogy szeretném továbbadni azt a harmóniát, békét és önmagamhoz való kapcsolódást, amelyet számomra a jóga jelent.

2010 és 2012 között több jógás képzést végeztem, majd jógaoktatóként rendszeresen kezdtem órákat, relaxációkat és vezetett meditációkat tartani.

A jóga azóta is az életem része – egy olyan tér, ahol újra és újra visszatérhetek önmagamhoz, és ahol természetesen lehetek jelen.

Az önismeret útján

Az évek során egyre mélyebben kezdett érdekelni az ember belső világa, a kapcsolatok működése és mindaz, ami a felszín alatt történik.

Női csoportvezetői képzést végeztem, majd megismerkedtem a rendszer- és családállítás módszerével. Ezek az utak tovább gazdagították a kapcsolati rendszerek, a családi mintázatok és az önismereti folyamatok iránti megértésemet.

300 óra pszichodráma-önismereti munka és több száz óra egyéni önismereti folyamat áll mögöttem. Ezek a tapasztalatok nemcsak szakmailag formáltak, hanem emberileg is. Megtanítottak arra, hogy milyen fontos a saját történetünkre kíváncsian, ítélkezés nélkül ránézni.

A mentálhigiéné felé

2024-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés segítő képzésén, amely újabb fontos állomást jelentett számomra.

A mentálhigiéné szemléletében megtaláltam azt a szakmai keretet, amelyben korábbi tapasztalataim és tanulmányaim egymás mellé rendeződhettek.

Jelenleg az idősellátásban dolgozom mentálhigiénés, terápiás munkatársként, ahol nap mint nap megtapasztalom, milyen sokat jelenthet az emberi jelenlét, a figyelem, a meghallgatás és az, ha valaki valóban kapcsolódik hozzánk.

Mit viszek magammal mindebből?

Azt, hogy nem kell mindig egyedül megtalálnunk a válaszokat.

Lehetnek időszakok az életünkben, amikor elfáradunk, elbizonytalanodunk, veszteség ér bennünket, változás előtt állunk, vagy egyszerűen azt érezzük, hogy valami már nem úgy működik bennünk vagy körülöttünk, mint korábban.

Ilyenkor sokat jelenthet egy biztonságos, elfogadó tér, ahol megállhatunk, kimondhatjuk, ami bennünk van, és egy kicsit közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.

Mentálhigiénés segítőként nem kész válaszokat szeretnék adni. Abban szeretnélek kísérni, hogy meghalld a saját válaszaidat, felismerd a benned rejlő lehetőségeket, és a saját tempódban megtaláld azt az utat, amely számodra járható és önazonos.

Hiszek abban, hogy a változás sokszor nem egy nagy fordulattal kezdődik.

Hanem azzal, hogy végre megállunk, és figyelni kezdünk önmagunkra.